pingwin

Valami zseniális ötlettel állt elő valamikor a BKK vagy BKV nem tudom hova tartoozik vezető, amikor Budapest egyik, viszonylag  forgalmas csomópontjában a közlekedési lámpkat úgy állították be, hogy időről időre az összes irányból érekező forgalom részére tilos jelzést mutasson hosszú perceken át.

Az egyre ingerültebb, mérgükben tehetetlenül dudáló autósok, valamint a halálos nyugalommal, hunyorgó szemmel a többi autóst pásztázó tekintetek összesűrüsödik ebben a pillanatban. A kéz idegesen matat a váltón, a bal láb a kuplungon pihen.

Az árnyékból kibbukkanó nap fénye elvakítja a vezetőket, és szép lassan felcsendült Ennio Morricone klasszikus dallama.

A feszültség egyre nő, a motorok fel-felpörögnek. Mikor vált át a lámpa, ki lesz az első, van-e olyan bátor vezető, aki a szabályokat felrugva elsőként hajt át a kereszteződésen?

véleményrovat

'a fenébe, megint Törpiláról készült kép került az újságba'

a királyok erénye tartja a mondás, de mindig is érdekelt, hogy ez miért gondolják

tévedésem nem kizárva annyira nem volt elterjedt viselet az óra, ami alapján a pontosság fokán kellő mértékben meg lehetett volna határozni

valamint akkor jött el az idő, mikor a király is megérkezett

talán fenséges királyom egy kicsit késni tetszett felvetés nem biztos, hogy a hosszú élet titkát rejtette magában

ez inkább a mesékben szokott előfordulni, hogy ugyan belémharaptál kutya, de értékelem őszinteséged

mondjuk tíz év tömlöccel

Valahol egész vicces is lehet a budapesti közlekedési tömegsport felhívása, hogy az egyes járatokat érintő változásokról keressük, illetve kisérjük figyelemmel az információkat, hiszen nagyjából sehol nem találhatóak meg. Esetleg azokon a helyeken, ahol az adott járat éppen már nem jár. Felszállva egy adott buszra, csak akkor, és ott derül ki, hogy nem a megszokott útvonalon megy, ha már nincs más választás, ami ismerős környezetben nem biztos, hogy olyan rossz, főleg, ha háztól házig megyek, de valahol elveszni a budapesti rengetegben nem biztos, hogy ugyanolyan élvezetes.

Amúgy ez a mindent egyszerre túrunk fel, félig vakond/strucc módszer se a legjobb eredményt produkálja a közlekedésre. Egyik nap még jó iráyba ment a busz, nem biztos, hogy másnap is, vagy egyáltalán lesz busz. Mondjuk utóbbi megállaptíás inkább a kötött pályás eszközökre igaz. A Határ úton lassan több busz áll meg, ami villamos, vagy metró, mint hétköznapi busz.

A táblázatkezelők jól teljesítenek, mikor számokat használva különböző értékeket szeretnénk megtudni.

Nadeh

mi van akkor, ha nem 'számmal', hanem időegységgel dolgozunk

pl óra

táblázatkezelők sajátossága, hogy a mértékegységük egy nap

ebből adódóan egy óra az 1/24-ed

mondjuk 39 perc meg

(39/60)*(1/24)

izgalmas dolgok ezek, inkább csak memento, hogy ne felejtsem el máskor se

valamint azt se, hogy egy-egy függvény megírásához folyamatábrát kell készíteni

A következő feladathoz keresek egy kis segítséget, mindenféle ötletet várom.

Tehát, ha az R/S oszlopban a betű R, és a mellette lévő szám kisebb, mint 20, akkor a spec mezőbe ki kell írni, hogy igen, ha nem, akkor nem, ha üres, akkor meg semmi ne jelenjen meg

Első lépésként arra gondoltam, hogy if fügvénnyel megnézem, hogy igaz-e a feltevés, hogy 'R'-rel kezdődik, de a megoldásom nem tűnt működőképesnek

if(c2="R*";"Igen";"Nem";)

Sajnos így ezt nem tudta értelmezni, pedig pl sumif megcsinálja

Legutolsó verzió szerint kb a következő lépéseket végeztetem el:

1. megnézem, hogy a karakter 'r' betű-e, vagy üres netán
2. ha üres, akkor ne írjon ki semmit, hibaüzenetet se
3. ha igaz a felvetés, és az első karakter 'r', akkor nézzük meg, hogy milyen hosszú a szöveg
4. ha két karakter hosszú, akkor jobb oldalról csipjünk le egy számot, adjunk neki értéket, és nézzük meg, hogy kisebb/nagyobb, mint húsz
5. ha három karakteres a szöveg, akkor ugyanaz, mint fent, de egy helyett két karakterrel operálva.

 Hah, most, hogy újra beírtam a képletet:

=IF(C2="";"";IF(LEFT(C2;1)="R";IF(LEN(C2)=3;IF(VALUE(RIGHT(C2;2))<20;"Igen";"Nem") ;IF(VALUE(RIGHT(C2;1))<20;"Igen";"Nem") )))

Nagyrészt működik is a dolog, csak annyi a szépséghiba, hogy az 'S' betűs celláknál hamis értéket ad

Elvitathatatlan tény, hogy egy iroda gyors és hatékony működéséhez valamilyen táblázatkezelő program megléte, és annak ismerete sokat tud segíteni.

Sajnos,vagy szerencsére ezekből a programokból több is létezik a föld kerekén, ezek közül a legismertebb a microsoft office csomagjában megtalálható excel. Megítélés dolga, hogy örülnünk kell neki, vagy éppen a pokol bugyraiba kívánni, hogy ezek az alkalmazások kompatibilisek egymással. Hellyel közel.A kompatibilitás miatt szól érvként, hogy nagyjából elég egyet megtanulni, és a többi is hasonlóan működik, ugyan vannak eltérések, de azt a programok egymással lerendezik. Ellene pedig az, hogy amennyiben nem tudnak egymással kommunukálni, akkor több progrram használatát is el kell sajátítani, viszont nem lépnek fel olyan problémák, hogy az egyik táblázatkezelő által generált állomány a másik részére részben, vagy egészben értelmetlen.

Annak érdekében, hogy excel, vagy inkább tálbázatkezelő ismereteimet jobban elmélyítsem a tanulás útjára léptem. Sok hasznos dolog birtokába is jutottam, viszont a tanfolyamon a fent említett excelt használjuk, otthon pedig az igyenes libre office csomagot

Ezidáig  nem mutatkozott különösebb probléma emiatt, viszont ma belefutottam egy olyan kérdésbe, ami felbontotta az eddig fennálló status quot.

A megoldandó feladat az volt, hogy az 'ss' betüvel kezdődő szakokra járó diákok felvételi díját számoljam ki. Ugyan a feladat nem mondta, hogy melyik módszerrel, de megtalálható egy szumha és egy ab.szum oszlop, szóval a megoldás tetszés szerint.

Első logikus lépésként a megoldás az "sz*", aki már valaha is használt számítógépet valószínűleg egyet is ért velem, valamint az excel is ezt tenné, viszont libreoffice másként működik. A sugó alapján a helyes 'kód' "sz.*", viszont így se adott helyes eredmény,. ami miatt egy kicsit morcos voltam.

Fontos megjegyezni, hogy xls kiterjesztésű file-ról van szó. Ma csak úgy próbaképpen egy új libreoffice munkalapon megnéztem, és úgy ahogy van, szépen működött. Ezek után bátran újra nekiestem az xls file-nak, ahol szintén nem kaptam eredményt. Utolsó kisérlettől vezérelve a feladat adatokat átmásoltam egy üres calc doksiba, és ott újra beírtam "sz.*". és láss csodát működött,

Viszont ekkor már élt bennem a kisördög, meg a gyanú árnyéka is vetült, ha nem is volt baljós. Elmentettem a dokumentumot excel file-ként, és hipp-hopp el is tűnt a megoldást.

Egy kis konkluzió, vagy valami olyasféle: ha egyik alkamazásban elkészítesz egy szép táblázatot, ami szép, csili-vili, és az adatok is jók, nézzed meg a másik program szemszőgéből is, és ha ott is jó, akkor küldjed tovább, és dölj hátra, hogy kész vagy.

Miután a frissen facsart teát beleöntöttem a termoszba, és annak hőtartó képessége a tenyeremben realizálódott. Nem volt olyan kellemes érzés, pláne, hogy út közben is végig melegítette a nyakam, hátam. Viszont egész jól sikerült, így a teában szegény időszak után.

Úgy érzem, hogy kezdek elmozdulni a kommerszebb zenei irányvonal felé. Mostanában már tudom értékelni, ha egy éneeks példának okáért tudja is használni a hangját, és nem csak zombi film szinkron szinten. Sőt az sem rettent vissza, ha a zenészek is ismerik a kezükbe kapott hangszer rejtelmeit.

Persze mindez nem azt jelenti, hogy más zene halott lenne számomra, csak a preferenciák tolódtak el egy kicsit.

Veszélyes dolog az ifjukorba visszanézni, mert az eredmény nem biztos, hogy elvárt, de hát ugye ne várjunk el semmit

Valamiért a Ratos de porao zenekarról az a kép maradt meg bennem, hogy egy kellemes hc zenekar, de újra hallgatva a számaikat nem annyira tudtam azonosulni velük, igaz hogy a stílust se adták vissza.. Lehet, hogy nem véletlen az sem, hogy csak ez a Ramones feldolgozás maradt meg bennem tőlük.

Az idő mindent megszépít, csak vigyázni kell vele, hogy a jelenben ne találkozzunk vele. Egy adott időben szép volt, de ma már tükröt tart elénk, és lehet, hogy egészen mást látunk. Ha ugyanazt, akkor talán infantilis bolondok vagyunk.

Bemutatkozás során, főleg ha az telefonon történik megeshet az, hogy a másik nevét nem jól értjük.

Viszont miután megadtam a teljes nevemet tartalamzó emil címet, és konzekvensen rossz nevet használnak benne, rossz néven szólítanak, akkor azt én is

rossz néven veszem

Ilyen céget, megkeresést nem tudok komolyan venni, ha egy ilyen részletre nem tudnak odafigyelni

Mit szeretne ajánlani, és egyáltalán kinek, most már ez se biztos.

Kommunikációs csatornáimat felülvizsgálva rájöttem két olyan dologra, amit egyrészt nagyjából eddig is tudtam, sőt majdnem brand  volt, ha lehet ilyen szóval élni, eddigi tapasztalataim szerint, aki nem használja szintén életképes, valamilyen szinten

szinte minden, de

ez már sugár, ami

itt van egy ugrásra. de az sem kizár, hogy centrum

szóval, úgy érzem, hogy a kifelé irányuló csatornáim a következők miatt maradnak el a kívánt eredménytől, ami amúgy nincsen, de valamit mégis csak illik idevetni, vagy oda, csak aztán ne fejejtsem el locsolni

szó szót követve, ahogy eddig is, néha olybá tűnik, hogy a helyzetjentésem, leírásaim, vagy éppen valamelyik, ami szinte közelít az összeshez, nagy körmondatokká dagadt szörnyetegekké válnak, amiről  már szinte én sem tudom eldönteni, hogy melyik a feje, és egylátalán mennyi van belőle

másik végletbe átcsapva pedig, túlon túl lakonikussá válok, és a kérdőmondatom:

?

Az év sci-fi-jének is kikiáltott film valóban nem rossz, de nézése közben akadt egy-két logikiai/értelmi baki, ami megülte a gyomrom.

A film látványvilága nem tudott magával ragadni, szerintem elmosódott, homályos volt sok helyen. A film elején ráadásul a közeli képeken az emberi alakok nem voltak arányban, a 'tábornok' szinte jabbának látszott, de Tom Cruise is legalább egy gólem volt.

Vigyázz spoiler

Nem biztos, hogy időrendi sorrendben fogok haladni, hanem, ahogy eszembe jutnak.

Az addig rendben van, hogy a csúnya idegen mimic faj csapdába akarta csalni az embereket, és a támadás során szépen kivégezni őket, de az első támadás időpontját honnan ismerték? Ebben az időpontban Tom Cruise még nem volt félvér mimic, bár ha a mimicek megnézték az esti híreket elég hamar kiderült.

Filmben az utolsó harc során nem lehetett megölni egyetlen alfa mimicet sem, mert az agy, a mindent irányító omega mimic akkor újraindítja az időt. Utolsó rész még rendben van, hiszen ezért ébred fel újra, meg újra Tom Cruise, de ha már azért megyünk, hogy a mindenek felett álló omegát kiírtsuk, akkor ki az isten hiányolná a meghalt alfa mimicet?

Következő kérdés, hogy az omega mimic halálával együtt az összes környéken lévő szereplő is elnyerte a belépőt a túlvilágra, akkor miért éledtek újra, ki volt az, akinek hatalmában állt? Oké, hogy Tom Cruise halálában megint alfa vért ivott, de előtte se ő, hanem az omega volt az, aki újraindított. Valamint, ha az emberek újjászülettek, akkor a mimic mozgalomra miért várt a kihalás?

 Fentebb leírtakan felülemelkedve egy kimondottan vicces, szórakoztató filmet kapunk, egy kis amerikai limonádéval leöntve, ami talán a végét magyarázza egy kicsit.

Sajnos mára a fiatalok, de az idősebb generáció is hajlamos arra, hogy elfelejtse nagy vezérünk örökbecsű szavait, és ennek hiányában rosszul mérjük fel a helyzetet, téves következtetéseket vonjunk le.

'A nép, az istenadta nép' fel van háborodva azon, hogy nem lehet megélni negyvenhétezer forint keresetből. Már hogy a jó istenbe ne lehetne? Nem a keresett összeg kevés, hanem az elvárt igények nőttek óriásira. Kérem szépen, tessék csak addig kilógatni a lábat, amig a takaró melege még elér.

Örüljünk annak, amink van, ne akarjunk összze-vissza mindent megszerezni. A keleti nyitás jegyében elérhet hozzánk a filozófiai is. Túl az illuziókon nem, fogadjuk el, hogy kik vagyunk, mivel rendelkezünk, és ne álmodozzunk arról, hogy be tudunk lépni a nagyok játékába.

Japánban roninból negyvenhét is elég volt az ország megmentésére, hazánkban pedig negyvenhétezret lehet keresni.

Avagy a Goblin király legendája, máshogy szólva vigyázz arra, hogy mit kívánsz, mert megvalósul.

Ezzel a mára már elcsépelt gondolattal indul a film. A művet magát legegyszerűbben úgy lehetne leríni, hogy Alice csodaországban David Bowie zenéjével.

Az idős testvért, a nővért zavarja kisöccse állandó sírása, ezért megkéri a Goblin királyt, hogy vigye el, és végre békesség, csend legyen. Azt viszont álmában sem gonoldta, hogy mindez meg fog valosúlni. A megjelenő királlyal köt egy megállapodást, miszerint ha adott időn belül eljut a kastélyba, akkor visszakapja a nem annyira szeretett kis öcsit.

Sarah el is indul keresztül-kasul a labirintuson, ahol mindenféle érdekes teremtménnyel hozza össze a sors. Lévén, hogy az alkotás gyerekeknek szóló mese, egyik szereplő se ijesztő, inkább szerethető aranyos, vicces karakter.. Mondom ezt annak ellenére, hogy Chucky alakja felrémlett az elején a kis goblinok megjelenésekor..A vigyázz mit akarsz kérdés mellett megjelenik az önzés ábrázolása is. Akarom, kell nekem, tetszik, igen én vagyok az első helyen, ellentétbe helyezve azzal, hogy valóban mit is szeretnék, illetve valójában mi is fontos. Szerepet kap még a barátság is az alkotásban, hiszen az út közben szerzett barátok nélkül nem sikerülhetett volna a küldetés, ez a része egy kicsit Óz, a nagy varázslóra emlékeztetett. Ezen felül is volt pár karakter, akik innen-onnan ismerősek voltak, mint a híd örzője.

A filmben többször is felcsendülnek David Bowie szerzeményei, egyrészt mert ő az egyik főszereplő, másrészt egy zenés-táncos darabról beszélünk, ami egy kis meglepetést hozott az esti programba.

Lévén, hogy saját pc-re feltelepített linux suse (9.1) volt, ami kde felülettel érkezett, sokáig ez maradt nekem az ablakkkezelő.

Egészen pontosan addig, amíg nem éreztem azt, hogy ideje lenne valamit megtanulni a rendszerről, és beiratkotam egy tanfolyamra. Kimondottan suse tanfolyamot nem találtam, vagy valamiylen gondom volt vele, így kerültem közelebbi kapcsolatba a debiannal.

Ezek után jött még pár kitérő szintén debian alapokon nyugvó rendszereken, mint a magyar fejlesztésű uhu, majd ubuntu.

Az alapjaikon kívül az is közös volt ezekben a rendszerekben, hogy gnome környezettel érkeztek a gyanútlan felhasználó gépére. Sokáig szívtam is a fogam, nagyon nem tudtam megbarátkozni a grafikus felülettel. Igaz, hogy kb mindegyik disztrónak van/volt más ablakkezelővel ellátott példánya is, mint pl a kuhu, vagy az ubuntu variánsok, de ekkortájt még nem nagyon foglalkoztam vele.

Talán akkor merült fel az első komolyabb gondolat, hogy jó lenne valami kevésbé energiapazarló ablakkezelő, mikor a rendszer jelentős mértékben felhasználta a gépem által nyújtott összes lehetőséget, és nekem már nem hagyott teret.

Ezek után nyíltak ki a kapuk az xfce valamint az lxde asztali környezet felé. Mindkét felület tetszetősnek mondható, és nem is volt velül bajom. Valamilyen okból kifolyólag az lxde nyerte meg a versenyt.

Közben szép lassan az ubuntu alap felületét felváltotta a unity. Emellett a gnome kinézete is jelentősen megváltozott a felhasználól legnagyobb örömére, de ez egy másik kérdés. Mi volt előbb gnome 3 vagy unity, a kérdés költői, de a hasonlóságok egyértelműek.

Bár se a régi, se az új gnome felület nem tudott utat nyitni a szívem felé, ezzel szemben a unityvel nem volt semmiylen gondom, hacsak az nem, hogy szintén fel akart falni mindent, ami a szeme elé került.

Sajnos az a tény se segítette az együttműködést, hogy a gépemben lévő vieokártya támogatása megszűnt linux szinten, és sok minden nem akart elindulni, működni, többek között a unity sem, de maga az ubuntu is akadozva működött. Ezért egy huszárvágással felraktam egy suse-t, ami valahogy sokkal jobban tudta kezelni a nem támogatott eszközt is, valamint a laptopon is sokkal virgoncabb.

A megfelelő driver hiánya tovább kisértette linuxos pályafutást. A kde szép, nagyon is kool, de eléggé meg tudja fogni egy nem jól működő videokártya. Ennek megfelelően suse alá is szépen települt az lxde ablakkezelő, de kiváncsiságtól vezérelve feltettem a cinnamont is, valamint a gnome asztali felületet. 

Cinnamon is elég pofás kis rendszer, szívesen használnám is, de valahol, valamiért az együttműködés megszünni látszott. Ha nagyot nem tévedek, akkor a unity mellett szintén szüksége van a compizra, de rendes driver nélkül ugye.

Viszont a gnome-ot egészen megszerettem, bár nem telesen önmagában, hanem gnome shell kiterjesztésekkel egy  egészen jó kis rendszert lehetett felépíteni. Miután kielégítettem a kiváncsiságom, és visszatértem az lxde-het, elkezdtem hiányolni a gnome adta funkciókat, nem kizárt, hogy lxde alatt is meg tudnám találni, de nem keresgéltem, hanem újra gnome mellett kötöttem ki, és tükön ülve várom, hogy megérkezzen a 3.12-es verzió.

azaz lehet más a pingwin

vagy mégsem

a kedves olvasóra

bízom