Lévén, hogy saját pc-re feltelepített linux suse (9.1) volt, ami kde felülettel érkezett, sokáig ez maradt nekem az ablakkkezelő.
Egészen pontosan addig, amíg nem éreztem azt, hogy ideje lenne valamit megtanulni a rendszerről, és beiratkotam egy tanfolyamra. Kimondottan suse tanfolyamot nem találtam, vagy valamiylen gondom volt vele, így kerültem közelebbi kapcsolatba a debiannal.
Ezek után jött még pár kitérő szintén debian alapokon nyugvó rendszereken, mint a magyar fejlesztésű uhu, majd ubuntu.
Az alapjaikon kívül az is közös volt ezekben a rendszerekben, hogy gnome környezettel érkeztek a gyanútlan felhasználó gépére. Sokáig szívtam is a fogam, nagyon nem tudtam megbarátkozni a grafikus felülettel. Igaz, hogy kb mindegyik disztrónak van/volt más ablakkezelővel ellátott példánya is, mint pl a kuhu, vagy az ubuntu variánsok, de ekkortájt még nem nagyon foglalkoztam vele.
Talán akkor merült fel az első komolyabb gondolat, hogy jó lenne valami kevésbé energiapazarló ablakkezelő, mikor a rendszer jelentős mértékben felhasználta a gépem által nyújtott összes lehetőséget, és nekem már nem hagyott teret.
Ezek után nyíltak ki a kapuk az xfce valamint az lxde asztali környezet felé. Mindkét felület tetszetősnek mondható, és nem is volt velül bajom. Valamilyen okból kifolyólag az lxde nyerte meg a versenyt.
Közben szép lassan az ubuntu alap felületét felváltotta a unity. Emellett a gnome kinézete is jelentősen megváltozott a felhasználól legnagyobb örömére, de ez egy másik kérdés. Mi volt előbb gnome 3 vagy unity, a kérdés költői, de a hasonlóságok egyértelműek.
Bár se a régi, se az új gnome felület nem tudott utat nyitni a szívem felé, ezzel szemben a unityvel nem volt semmiylen gondom, hacsak az nem, hogy szintén fel akart falni mindent, ami a szeme elé került.
Sajnos az a tény se segítette az együttműködést, hogy a gépemben lévő vieokártya támogatása megszűnt linux szinten, és sok minden nem akart elindulni, működni, többek között a unity sem, de maga az ubuntu is akadozva működött. Ezért egy huszárvágással felraktam egy suse-t, ami valahogy sokkal jobban tudta kezelni a nem támogatott eszközt is, valamint a laptopon is sokkal virgoncabb.
A megfelelő driver hiánya tovább kisértette linuxos pályafutást. A kde szép, nagyon is kool, de eléggé meg tudja fogni egy nem jól működő videokártya. Ennek megfelelően suse alá is szépen települt az lxde ablakkezelő, de kiváncsiságtól vezérelve feltettem a cinnamont is, valamint a gnome asztali felületet.
Cinnamon is elég pofás kis rendszer, szívesen használnám is, de valahol, valamiért az együttműködés megszünni látszott. Ha nagyot nem tévedek, akkor a unity mellett szintén szüksége van a compizra, de rendes driver nélkül ugye.
Viszont a gnome-ot egészen megszerettem, bár nem telesen önmagában, hanem gnome shell kiterjesztésekkel egy egészen jó kis rendszert lehetett felépíteni. Miután kielégítettem a kiváncsiságom, és visszatértem az lxde-het, elkezdtem hiányolni a gnome adta funkciókat, nem kizárt, hogy lxde alatt is meg tudnám találni, de nem keresgéltem, hanem újra gnome mellett kötöttem ki, és tükön ülve várom, hogy megérkezzen a 3.12-es verzió.
