Úgy érzem, hogy kezdek elmozdulni a kommerszebb zenei irányvonal felé. Mostanában már tudom értékelni, ha egy éneeks példának okáért tudja is használni a hangját, és nem csak zombi film szinkron szinten. Sőt az sem rettent vissza, ha a zenészek is ismerik a kezükbe kapott hangszer rejtelmeit.
Persze mindez nem azt jelenti, hogy más zene halott lenne számomra, csak a preferenciák tolódtak el egy kicsit.
Veszélyes dolog az ifjukorba visszanézni, mert az eredmény nem biztos, hogy elvárt, de hát ugye ne várjunk el semmit
Valamiért a Ratos de porao zenekarról az a kép maradt meg bennem, hogy egy kellemes hc zenekar, de újra hallgatva a számaikat nem annyira tudtam azonosulni velük, igaz hogy a stílust se adták vissza.. Lehet, hogy nem véletlen az sem, hogy csak ez a Ramones feldolgozás maradt meg bennem tőlük.
Az idő mindent megszépít, csak vigyázni kell vele, hogy a jelenben ne találkozzunk vele. Egy adott időben szép volt, de ma már tükröt tart elénk, és lehet, hogy egészen mást látunk. Ha ugyanazt, akkor talán infantilis bolondok vagyunk.