Másodszor is megnéztem az MU Terminál előadásában bemutatott Pietá című darabot. Egy elég határozott kontraszt bontakozott ki a performansz és az azt megelőző gyerekelőadás zsibongása között.
Az első előadásról írt véleményem sokban nem változott, de annyit mindenképpen el kell mondanom, hogy érdemes több alkalommal is megnézni, mert más és más gondolatokat ébreszt az emberben, újabb apró részleteket tár fel magából.
Az előadás megkezdése előtt ismét volt egy kis bemutató, hogy mi inspirálta a rendezőt, honnan jött az ötlet merre járt. Ez a kis felvezető beszéd bekerült a darabba, hiszen minden előadás előtt meg lesz tartva, hogy a nézők kapjanak egy kis betekintést, jobban fel tudjanak készülni a látottakra.
Ebben az összefoglalóban hangzott el, hogy ez a darab lassú. Igen tényleg az, egy lassú folyású folyó, amire ha ráfekszünk szépen magával visz, és egy fantasztikus élménnyel gazdagít, de ha ellenkezünk vele, akkor maga alá temet.
Feljebb említettem, hogy második nézésre újabb és újabb részleteket tárt fel magából a darab. Az előadás során megjelenített képek egészen más gondolatokat hoztak elő belőlem, mint az első alkalommal, valamint észrevettem azt is, hogy az előadóművészek nem csak a mozgásukkal fejezik ki a darabot, de arcjáték is van,
Valamint kiderült az is, amire egyáltalán nem gondoltam -, hogy a darab címe: Pietá, egy bibliai utalás gyermekét elveszítő Máriára, annak ellenére sem, hogy ez a kép elég határozottan megjelenik a darabban.
Végére pedig egy kis ajánló:
Március 25-én Csendes menetelés
Április 13: Inside
Április 15: MU Teminal Dance Company: Schweinland
Április 21, 29: Csendes menetelés