Párizsi szereplése előtt az MU Terminál bemutatta, felevenítette Pietá című darabját a Bakelit Multi Art Center színpadán. A mű rendezője Aurelien Zouki a Collectif Kahraba libanoni színházi társulat társ-alapítója, a bejrúti Nehna Wel Amar Wel Jiran fesztivál társ-művészeti vezetője.
Az előadás megkezdése előtt volt egy kisebb bemutatkozás, ahol elhangzott az is, hogy mi inspirálta a mű születését. Félelem, bizonytalanság, háború, halál, túlélés.
A fentebb elhangzott információk megalapozták a hangulatot, de a darab elején vibráló basszus is rásegített az érzésre.
El kell mondanom, hogy ez a mű nem egy könnyű nyári kikapcsolódás. A nézőnek folyamatosan koncentrálnia kell az előadásra, különben menthetetlenül elveszik. Nem egy könnyű darab, a maga bő fél órás idejével is földbe tudja döngölni az ott lévőket.
Nem látványos tánc és mozdulatok jellemzik a darabot, inkább az asszociációs képességeinket teszi próbára. A történetét így nagyon el sem lehet mesélni, mindenkinek mást jelent. Az egész perfomransz meglehetősen minimális díszletet használ fel, de azt maximálisan kihasználja.
Kimondottan tetszett a fény és árnyék hatása. A fekete falakon megjelenő árnyékok már-már Tim Burton féle animációs filmek világát elevenítették meg.
A másik elem, ami maximálisan hozzá tudott adni az előadáshoz, az a zene volt. A kezdetekkor vibráló mély basszus megteremtette a feszültséget, és az előadás többi részén is kiegészítette azt. Hol diszkréten a háttébe vonult, és onnan követte a történéseket, vagy csúcspontként előtört.
Holnap, péntek 13-án még megtekinthető, azért remélem Jason nem jön el.
Erősen ajánlott!