Igazából bele se gondoltam, hogy mennyire találó ez a cím, aztán egyszer csak belém csapott a felismerés, hogy igen, a darabot elég jól leírja.
Globart: Ajtók - Somogyi Anna rendezésében.
Valójában olyan sok tapasztalatom nincsen a társulattal kapcsolatban, de mégis úgy érzem, hogy ebben a darabban is minden pozitív elem benne volt, amiről fel lehet ismerni őket. Negatív? Csak jót vagy semmit, amúgy se lenne mit.
Ez az előadás is operál a szöveges, zenés, énekes betétekkel, amik kiegészítik egymást. Piros pont, hogy a zenei ismételten élő volt, és nem egy adathordozó szolgáltatta.
A női vívódások, nagy csaták közepén egy pillanatra megállt a kép, és egy külső szereplő reagált az előtte elhangzottakra, adott választ, foglalta össze, vagy csak görgette tovább a gondolat kerekét.
Az előadás két felvonásban hozott fel mindent, ami egy női lélekben lakozhat. A darab igazából npi darabnak van titulálva, már csak a színésznők miatt is, de valójában mindenki meg tudja magát találni benne, talán egyedül az anyós meny kapcsolat nő specifikus.
Ajtókon túl
Az első felvonásban ismerhetjük meg a szereplőket, akiknek az élete valamilyn szinten összekcsapolódik. Az idő előrehaladtával az addig lappangó, vagy elnyomott problémák felszínre törnek, és a konfliktus elkerülhetetlen. A kérdés már nem is ez, hanem inkább a kezelés, feloldás módja.
Ajtókon innen
Erre ad feleletet a második rész, ahol a felmerült ellenérzések, vágyak, negatív hozzáállás ellenére a szereplőknek valahogy utat kell találni egymáshoz. Illetve az eddig is rájuk rakott terhet cipelhetik tovább, ha nem tudják, nem akarják, vagy csak nem képesek arra, hogy felismerjék a helyzetet.
Fontos dolog az időzítés, mert lehet, hogy van valami nagyon fontos, amit el szeretnénk mondani, de ha sokáig halogatjuk, akkor nem biztos, hogy lesz kinek, lesz aki meg is hallgatja, és érti is. Az előadás egyik nagy erőssége az volt, hogy miközben néztem elkezdtem gondolkodni azon, hogy fel kéne hívni a családtagokat, barátokat, hogy ugyan már hogy vannak.
A színpadon látott könnyeket, mosolyt, örömöt és szenvedést mind át tudtam élni, el tudtam hinni, hogy igazi, tényleg ez történik, nem is egy darabot nézek, hanem csak hallgatozom, hogy mi folyik a szomszédban.
A darab első része jobban magával tudott ragadni, pörgősebb, izgalmasabb volt, a problémák lezárása, feloldása egy kicsit hollywoodira sikeredett. Számomra túlságosan pozitív kicsengést kapott, szinte mindenki megértette a másikat, és éltek, amíg meg nem haltak.
Szinte mindenki ..
Aki nem látta nézze meg. Június 29-én ismétlés!
A csapat:
Fanni: Kun Beáta
Hajni: Illésy Éva
Júlia: Babócsai Réka
Eszter: Szuromi Bernadett
Mara: Szemerédi Bernadett
Margó: Libor Laura
Alkesz: Baksa András
Tanár: Baksa András
Misa bácsi: Kálmánczhelyi Gábor
Mama pici fia, Csaba: Balassa Levente
Pizzafutár, Bence: Szarvas Balázs
Utcazenészek: Baksa András, Balassa Levente, Kálmánczhelyi Gábor, Szarvas Balázs
Takarítónő 1.: Pál Julianna
Takarítónő 2.: Illésy Éva
Ének:
Pál Julianna
Mozgás és látvány:
Somogyi Anna
Díszlettervező:
Szeredai Enikő
Dalszövegíró:
Aniko Pivarnyik
Rendező asszisztens:
Pataki Anita
Írta:
Pivarnyik Anikó
Rendező:
Somogyi Anna
