A Bakelit Multi Art Center színpadán lépett fel az Osonó Színházműhely Ahogyan a víz tükrözi az arcot című darabjával.
A mű maga nem újkeletű, hiszen a háromszászsokadik előadását élte meg, viszont aktualitása, mondanivalója még most is megtalálja a nézők érzékeny pontját. Az előadást megnézve egy szociális- és társadalomkritikával találkozhatunk, egy korrajzzal.
Az egész darab felépítése szerintem nagyon jól eltalált volt, sok helyen épített a kontrasztokra. Rögtön az elején bejátszásokból kiderül, hogy egy újszülött babának nem csak a szülei, de az egész közösség is örül. Aztán, ahogy haladunk előre az időben kiderül, hogy az emberi, szociáls kapcsolatok nem is működnek olyan jól.
A történet, a mondanivaló sok rövidebb jelenet során elevenedik meg elöttünk. A jelenetek között pedig fontos szerepet kap a multimédia is, hiszen bejátszott riportok, kisfilmek, statisztikai adatok jelennek meg, alátámaszva az elhangzottakat.
Érzésre a mondanivaló megjelenítése nagyon direktre sikerült, annak viszont örültem, hogy válaszokat nem akartak adni, hanem a nézőre bízták, hogy feldolgozza azt. Valamint kellemes meglepetés volt, hogy a hely sajátosságait kihasználva az előadásba bevonták a nézőket is.
Valamint úgy éreztem, hogy a bemutatott problémák sorrán nem nagyon mentek le a mélybe, csak a felszínt kaparták meg egy kicsit. Ezt az álláspontomat egy kicsit árnyalta az előadás utáni közönségtalálkozó.
A közönségtalálkozó során lehetőség nyílt a társulat tagjaival beszélni. Először ők tettek fel kérdéseket az előadással kapcsolatban, utána a szerepek megcserélődtek, és a nézők kérdezgettek a színészektől. A beszélgetés során jobban el tudtunk mélyedni a darabban látott problémákban is, körül tudtuk járni, hogy ki mit gondol.
A meghirdetett negyven perces beszélgetésből nagyjából másfél óra lett, és mindenki gazdagabban távozhatott.
fényképek KNI
