Szeretem, és tisztelem Lovasi András munksságát, és mint emberrel sincsen különösebb problémám vele. Az általa adott interjúban sok olyan dolog hangzik el, amivel teljes mértékben azonosulni tudok.
De
A nagy vízválasztó.
A példaként felhozott története, érzésre, pont ellentmond annak, amit hiányol, ami nem tetszik. Kelet felé tartunk, nincsen jogbiztonság, csak megfizethető rendőrők, miközben a szabálysértés, vagy akármi miatt nem a felelősségvállalás jelentkezik, mint opció, hanem a megvesztegetés.
Innen nézve egy kicsit sántít a nyugati biztonság igénye. Nyugati kényelem, keleti izgalom.