pingwin

Egy újabb kellemetlenség a libreoffice használata közben.

Feladat: egy számhoz meg kell keresni a hozzárendelt értéket, ami mondjuk egy vlookup függvénnyel nem túl nehéz feladat.

Viszont, ha csökkenő sorrendbe teszem a segédtáblázatot, akkor

egész fura dolgok tudnak történni.

Nagyjából ez a helyzet fennáll akkor is, ha match/index párossal igyekszem áthidalni a problémát. Talán, ha pontos értékre keresek rá, akkor ez a megoldás nem esik szét, de ha intervallumba, akkor sajnos igen.

Ötleteket, megoldásokat szívesen fogadok.

Update

A fenti problémára meg is találtam a megoldást, azt hiszem nem vet túl jó fényt az excel ismeretemre. Szóval a megoldás csak annyi, hogy a vlookup függvény végén opcionálisan meg lehet adni, hogy rendezett, vagy nem rendezett legyen, és nulla érték esetén lehet össze vissza variálni.

Még további update

Elolvastam a függvényvarázslót, és a negyedik érték megadása szerint kell növekvő, vagy csökkenő sorrendnek lennie.

 Sok szépet és jót olvastam a libreoffice új verziójáról, és nagyon vártam már, hogy végre megjelenjen a stabil verzió, amit lehet bátran lehet telepíteni, és használni a mezei felhasználóknak is.

Nagy is volt az öröm, mikor végre le lehetett tölteni a 4.4-es verziót. Ez az állapot egsézen addig tarott, míg a telepítés után el nem indítottam a programot, és a következő kép fogadott.

Nem  egészen erre számítottam az újratervezett felhasználói felület ígérete alatt.

Az első javítócsomag megjelenése után gondoltam adok még egy esélyt neki, és megnézem azt is. Nagyjából hasonló eredménnyel jártam, mint feljebb látható. Aztán belémcsapott az isteni szikra, és kipbóbáltam gnome felület alatt is, és eljött a csoda, szépen.

Gnome után megnéztem pár más ablakkezelővel is (lxde, cinnamon), és ott is rendesen jelent meg a libreoffice. Nagyjából most jutottam el mondandóm lényegéhez, az alap ablakkezelő, amivel nem fudtam használni az office csomagot lxqt volt, az lxde qt-ban készült verziója. Neten olvastam, hogy a kde-t se nagyon szereti, nem meglepő módon szintén qt alapokon.

Amúgy opensuse felhasználóként nem vagyok elkényeztetve a libreoffice-szal. Hivatalos repoból jelenleg a 4.3-as suse verzió van fent, ami szintén rendelkezik egy nagy hibával

Ez a verzió valahogy képtelen megtalálni, és elindítani a java környezetet, amivel sok funkció nem elérhető, ráadásul meg is döglk tőle a futó alkalmazás. Egy ideig nem voltam benne biztos, hogy a program a hülye, vagy én csesztem szét a java-t, de egy másik verzió telepítése után simán tudta használni azokat a funkciókat, melyeket a suse verzió nem volt hajlandó.

'but also your pendrive has a strong buddhist attitude.. it was empty again'

Budapestre a Kisvárosi Macbeth  március 5-én, csütörtökön 20 órás kezdettel a Bakelit Multi Art Centerbe.

Nikolaj Leszkov novellája alapján készült monodráma, interaktív előadás, ahol a nézőre is felelősség hárul, hiszen nem lehetünk biztosak benne, hogy mi nézünk, vagy bennünket figyelnek.

A színpadon egy lelki kitárulkozás, élet céljánjak keresése, és egy szerelmi háromszög. Aki szeretne felülni a lélek hullámvasútjára, annak mindenképpen ajánlott, akkor is, ha már váltott rá jegyet, mert az előadás dinamikus, és kisebb-nagyobb változások mindig vannak benne.

 A Bakelit Multi Art Center színpadán lépett fel az Osonó  Színházműhely Ahogyan a víz tükrözi az arcot című darabjával.

A mű maga nem újkeletű, hiszen a háromszászsokadik előadását élte meg, viszont aktualitása, mondanivalója még most is megtalálja a  nézők érzékeny pontját. Az előadást megnézve egy szociális- és társadalomkritikával találkozhatunk, egy korrajzzal.

Az egész darab felépítése szerintem nagyon jól eltalált volt, sok helyen épített a kontrasztokra. Rögtön az elején bejátszásokból kiderül, hogy egy újszülött babának nem csak a szülei, de az egész közösség is örül. Aztán, ahogy haladunk előre az időben kiderül, hogy az emberi, szociáls kapcsolatok nem is működnek olyan jól.

A történet, a mondanivaló sok rövidebb jelenet során elevenedik meg elöttünk. A jelenetek között pedig fontos szerepet kap a multimédia is, hiszen bejátszott riportok, kisfilmek, statisztikai adatok jelennek meg, alátámaszva az elhangzottakat.

Érzésre a mondanivaló megjelenítése nagyon direktre sikerült, annak viszont örültem, hogy válaszokat nem akartak adni, hanem a nézőre bízták, hogy feldolgozza azt. Valamint kellemes meglepetés volt, hogy a hely sajátosságait kihasználva az előadásba bevonták a nézőket is.

Valamint úgy éreztem, hogy a bemutatott problémák sorrán nem nagyon mentek le a mélybe, csak a felszínt kaparták meg egy kicsit. Ezt az álláspontomat egy kicsit árnyalta az előadás utáni közönségtalálkozó.

A közönségtalálkozó során lehetőség nyílt a társulat tagjaival beszélni. Először ők tettek fel kérdéseket az előadással kapcsolatban, utána a szerepek megcserélődtek, és a nézők kérdezgettek a színészektől. A beszélgetés során jobban el tudtunk mélyedni a darabban látott problémákban is, körül tudtuk járni, hogy ki mit gondol. 

A meghirdetett negyven perces beszélgetésből nagyjából másfél óra lett, és mindenki gazdagabban távozhatott.

fényképek KNI

Az embereknek jó,

nekem pénz,

Nem tudom mire akart gondolni

Egy nagyon-nagyon gyorstalpaló, bevezető beszélgetésben volt részem azzal kapcsolatban hogyan lehet jó kritikát írni egy előadásról. Ami a végkövetkeztetést illeti igazából nem volt meglepetés, hiszen minden munkához, gyakorlathoz, vagy az élet bármely területén a befektett munka, utánajárás növelheti meg az eredmény értékét.

 Viszont kaptam szempontokat, hozzáállásokat, a kritika írásának különböbő válfajaiba betekintést nyertem.

Az első, ami a beszélgetés során elhangzott, nagyjából egy egotripnek írható le, szerintem. Hogyan éreztem magam, mit láttam ott, miért mentem oda.

Másik megközelítés, hogy a látott darabot, a koncepciót összehasonlítom más előadásokkal, az eredetivel. A szöveg, díszlet, egyéb kellékek mennyire tudták alátámasztani az előadás koncepcióját. A technika oldal lehúzása előtt nem árt kicsit a színfalak mögé nézni, hogy az előadás mit kívánt volna meg, és a hely mit tudott biztosítani.

Lehetőség van arra is, hogy a társulat életútját követve vonjunk le messzemenő következtetéseket a darabról. Aa egyes színészi alakítások milyenek voltak. Honnan indultak el, hol tartanak most. A lejtő emelkedik, vagy tényleg lejt.

Valamint lehetséges egy teljes átfogó elemzéssel előálln, amiben nagyjából a fentiek mind benne vannak. Külön-külön elemezve őket.

Az viszont biztos, ahogy a bevezetőben is írtam, hogy nem kevés utánajárás kell hozzá

Amikor a megvásárolt tankönyv rutinfeladatain átrohanva olyan problémába ütközöm, amit nem sikerül elsőre, sőt nagyon másodjára sem orvosolni, akkor rájön az ember, hogy a könyv mégis csak hasznos lehet.

A feladat a következő van egy árlistánk, és ki kell nyerni belőle, hogy a bruttó eladási ár átlagánál hány terméknek nagyobb az ára, mindezt úgy, hogy külön átlagárat nem számolunk.

Első nekifutásra egy countif függvényre gondoltam

=countif(b2:b9";">average(b2:b9)")

ami hibát ugyan nem jelez, de eredményt se ad, hacsak az eredménynek nem nullának kell lennie, de ránézésre sem. 

Szóval más megoldás után kell nézni, és itt jött segítségül a könyv, ahol két módszert is megmutattak. Az első hasonlóan működik, mint a fent bemutatott, csak a az átalg függvényt nem csak beágyazza, hanem hozzáfűzi az előzőhöz

=countif(b2:b9";">"&average(b2:b9))

Rögtön szebb eredményt kap az ember fia, és valószínűleg lánya is. A másik módszer talán kicsit összetettebb, de a könyv szerint több helyen alkalmazható, ott is, ahol az előző nem.

{=sum(if(b:b9>average(b2:b9);1;0))}

Az egyik turpisság a dologban ott van, hogy tömb függvényként kell használnunk a dolgot, más esetben sokra nem megyünk vele, ezt excelben a crtl + shift + enter kombó leütésével is el lehet érni, libreoffice alatt sokáig lehet játszadozni ezzel, de ha kipipáljuk az array opciót, akkor máris előrébb vagyunk. Ha ezt nem tennénk meg, akkor arra az egy cellára határozná meg az értéket.

 Azért lett jó a feltett kép, mert tökre nem látszik, hiszen nincs is kipipálva az opció.

Tudhassák meg az emberek, hogy az eljövednő évet követően, akit az égi mindenható, vagy annak földi szolgája, adja úr, esetleg anyakönyvvezető összeadott, az se éltében, se haltában szét nem választható.

A döntés meghozatalát erősen elősegítette az a tény, hogy tudavalevőleg a magyar ember nem lusta, és tesz azért, hogy ami van az jó legyen, ami elromlott újra működjön. A felmerülő problémákat nem a könnyebb oldaláról közelíti meg.

Így társadalmi szinten is feleslegessé vált a válás intézményének fenntartása. Legyen a válás a haldokló nyugat mételye.

A fenti határozattal együtt, azzal közös célt meghatározva, az együttélés jogállását is nem kívánatosnak, a mindent átható keresztény normáknak, erkölcsnek nem megfelelőnek, annak ellentmondónak nyilvánítja ki

Már már film noirba illő történetvezetés. A történet végével kezdődő elmesélés, szerelem, árnány, csalódás, a végzet asszonya, és az elkerülhetetlen bukás felé való száguldás.

A darab a bukást bemutató monolog bejátszásával kezdődik, amit a mű végén a színésznő szájából hallhatunk viszont.

Tetszett a megvalósítás, hogy a falra vetített képek animációk sötét hátterével szemben a színészi (Levko Esztella) játék retinát égető világosságban zajlott. Úgy érzem, hogy az alakításra nem lehet panasz, az előadott érzelmek skáláját (gyűlölet, harag, tehetetlenség)  jól és meggyőzően át tudta adnl a közönslg felé.

Megértettem a hősnőben zajló vívódás, a bezártság érzését, és az abból való szabadulási vágyat. Azonban a küllső bezártság mellett, szerintem, jelen volt a saját maga által teremtett korlát is. Egyik dobozból a másikba akart bújni, és csak akkor tudott kilépni ebből a szerepből, amikor már minden mindegy volt.

Az előadás során a közönség is szerepet kapott, ha nem is teljesen interaktív módon, de jelentős ki, kitekintés van rájuk. Az elhangzottakra hogyan reagálnak, helyeslik, megvetik. Egy-egy szemkontaktus során a színésznővel nem mindig mertem volna megesküdni rá, hogy én nézem őt, vagy ó engem.

Ez az érzés akkor csúcsosodott ki, mikor a férje halála után a sötétbe borult színpadon csak a monológot lehetett hallani, és egyszer csak megreccsent a padló mögöttünk, és tudtam, hogy ott van, figyel minket. Gerincemen kúszott fel az érzés, hogy a következő jól irányzott ütéssel engem küldenek a padlóra.

Ezt túléltem, és a folytatás során olyan kedvező helyzetben voltam, hogy a főhős mellettem foglalt helyet a földön, és ott folytatódott az előadás. Egészen addig minden jó volt, amig akarva akaratlan rám hárult az ifjú örökös párna általi fulladásos halálának a szerepe 

Hogy negatív véleménnyel is illessem a darabot, nekem kicsit kevés volt a zenei betét, ahhoz képest, amit elvártam, bár a datab hosszából adódóan lehet, hogy több nem is fért volna bele. Másik dolog, hogy időnként, főleg a végén, amikor a színpad másik végén folyt a monológ nem mindent értettem tisztán, fülelnem kellett.

Igaz ekkor már hulla voltam, mit akarok?

Az operációs rendszereket bemutató Delta sorozatban, amikor az amiga került sorra, és többi előnye mellett bemutatták, hogy netezésre is mennyire alkalmas

milyen oldal fogadta a gyanútlan nézőt?

Viszont a kockák nem tudtak/tudnak beszélni.

A mosómedve jött.

Egy kult státusznak örvendő irodalmi művet színpadra vinni mindig is kétélű lehetőségnek számít. Vagy jól sikerül az adaptáció és mindenki dicshimnuszban tör ki, vagy éppen az ellenkezője történik, és minden szerethetősége ellenére a darab eltűnik az emlékek útvesztőjében.

A Szegedi Nemzeti Színház néhány tagja is hasonló vállalkozásba kezdett, mikor Sz-Projekt néven Bohumil Hrabal Sörgyári capricciója alapján darabot rendezett.

Azt hiszem a történetet senkinek nem kell bemutatni, ismeri, a legfontosabb momentumokat biztos. Az alapanyag adott egy kellemes, magával ragadó előadáshoz.

A mosómedve játszott.

Az elődás gerincét a főszereplő Mariska (Kéner Gabriella) monológja adta, de Báhner Péter és Hodu Péter is feltűnt, hogy több szereplő bőrébe bújva forgassa tovább az előadás kerekét. Amikor éppen nem beszédes részük volt, akkor az elhangzó szövegre reflektálva mozogtak, gesztikuláltak, segítették jobban átadni a darab üzenetét.

A történet menetét követve néha párbeszédek is megjelentek, de ezek is úgy lettek megoldva, hogy az egyes monológok feleljenek egymásnak

A színpadkép minimális díszlettel rendelkezett, de éppen elég kifejező volt. Részben a fent is említett élő háttérmunka miatt, valamint az öteltesen megoldott száríókötél használtatával, ahol a darab fő momentumai kerültek ki.

A mosómedve szórakoztatott.

Az egy személyre kihegyezett előadásoknál fontos az, hogy a színész, az előadó magára tudja vonni a figyelmet, és azt fent is tudja tartani. Kéner Gabriellának ez maximálisan sikerült. Szuggesztív előadásmódja magára vonta a nézők figyelmét, és nem hagyta, hogy lankadjon. Az ember úgy érezte magát, hogy egy asztalnál ül a mesélővél, és közösen sztorizgatnak. Hodu Péter és Báhner Péter is beleilleszkedett a képbe.

A darabot Kaj Ádám rendezte.

A mosómedve győzött.

Képekért köszönet Kővágó Nagy Imrének

Este folyamán megtanultam, hogy nem mindegy, hogy melyik virágboltba megyek, és milyen virágot veszek. Egy rossz választás estén feltárul a lélek legmélyebb pokla, morális és filozófiai csatározás, megcsalás és halál.

A sors mostanában úgy hozza, hogy mindig őrültekről, vagy legalább  egy őrültről szóló darabot látok, de most akkor újra elmondhatom, hogy egy őrölt jó darab volt.

A főszereplő lány mindenképpen dícséretet érdemel. Sokáig nem tudtam eldönteni róla, hogy egy sérült, viselkedészavaros lány, vagy egy pszichopata gyilkos, és most se merném randira hívni. Bár Ratched nővér kemény volt, de igazából elbújhat Gréta mellett, akinek a keménység mellett van gyengéd, érző oldala is.  A feleségét kereső férj is hozta azt, amit hozni kell, a morális, filozófiai csörtékben pedig el lehet merülni. Egyedül talán Arthúr játékával nem voltam teljes mértékben kibékülve, kicsit talán erőtlen volt.

Tartalom röviden: elhagyott férj a felesége nyomát keresve betér egy virágboltba, egy virágboltba, ahol csak rózsát árulnak. Azonba nem felétetlenül olyan kérdéseket, és válaszokat talál, amit szeretett volna ő, vagy az ott dolgozók.

BRUNNER Tamás: Virágbolt  című darabja a  Drazsé Stúdió és S-Zrt koprodukciójában került bemutatásra a Bakelit Multi Art Centerben

A darab megnézése után is el lehet tűnődni a világ dolgain. Vigyázat érzelem felkavarására alkalmas!

Sajnos az előadásról nincs képem.

notme: Mit gyakorolsz?
me: ha elmondom meg kell, hogy öljelek!
notme: inkább halok meg tudással, minthogy éljek tudatlanul.
me: látod, soha nem godnoltam volna, de a tudás tényleg új dimenziókat nyit meg.

A boldog békeidők egyik jellegzetes mondata, szállóigéje volt az: "Unatkozik, vegyen mosómedvét!'.

Azokat a régi szép napokat már magunk mögött hagytuk, azonban most két legyet üthetünk egy csapásra. Ugyan nem egy sörgyár életébe csöppenünk bele, hanem egy volt fonógyárnak, de ez az épület ad helyet a Bakelit Multi Art Centernek, ahol szinpadra kerül a Nyiratkozások, Hrabal Sörgyári Capricciója nyomán.

November 24.-én minden adott egy kellemes estéhez, önfeledt szórakozáshoz, ahol azonban nem csak az előttünk feltáruló eseményeken nevetünk, hanem saját magunkon is. Sajátos humor és irónia keveréke.

 A darabot a Szegedi Nemzeti Színház és az Sz-projekt állította színpadra, Kaj Ádám rendezésében.

Szerplők:

Mariska, aki mesél :: KÉNER GABRIELLA
Árnyképek a sörgyárból :: BÁHNER PÉTER és HODU PÉTER
Rendezte :: KAJ ÁDÁM