Már nagy lépésekkel túl vagyunk azon, hogy átlépjünk a nyári időszámításon, és mégis térdig avarban sétáltunk.
Különleges este volt, igaz hogy most nem Ady, hanem Wass Albert volt az inspiráció.
“És éreztem, hogy dobban a szívem,
s avarra-lépő vágyra lelkesül.
Akit kerestem, nem találtam:
hát elindultam egyedül.”
Gangaray Dance Company Hámor József rendezésében bemutatta az Avar című darabot.
Az előadás lényegében a társulat évadzáró bemutatója volt, ahol a tanulók, a feltörekvő tehetségek be tudták mutatni, hogy mi tanultak, hova fejlődtek az év során. Az este másik érdekességét az adta, hogy a társulat nem nagyon szokott kimozdulni bejáratott helyéről, most mégis a Bakelit Stúdió színpadán voltak láthatóak.
Az este egész hangulatát alapvetően meghatározza az előadás kezdete. A sötétbe borult színpad, a zene, felvillanó fények egy-egy pillanatképet mutatnak. A lányok szépen és ügyesen táncoltak, bár néha kicsit úgy tűnt, hogy túlságosan is koncentrálnak a darabra, kicsit karót nyeltek, de kívülről kritizálni egy fokkal könnyebb feladat.
Egyik kedvenc szereplőm az a lány, aki a színpad szélén békésen üldögél, de az előadás végére már a közönséggel néz farkasszemet közvetlen közelről. Kicsit olyannak tűnt, mint pl. a lány a kör című filmből, vagy a F.E.A.R. tűzgyújtogató kislánya.
A stúdió színpada viszonylag kicsi, intim, ami szerintem most (is) jól jött, egyszerre sokan voltak a színpadon, több dolog is történt párhuzamosan. Viszont éppen a színtér mérete miatt az egészet lehetett látni, és nem kellett kapkodni a fejet.
Mindenképpen érdemes megnézni a darabot, hiszen a hangulata, az egész előadás magával ragadja a nézőt.
Fontos megjegyezni, hogy nem csak ezt a darabot érdemes keresni, hanem a csapat bármelyik előadását.
Képek KNI