Igazi kettő az egyben élményben volt részem, mert az este folyamán az MU Terminal mellett fellépett a társaság 'gyerek tagozata is' a Termini.
A Terminal egy igazi kortárs táncelőadással ajándékozott meg minket.
Inside
Sajnos a kortárs táncművészet kifejezőeszközének nem vagyok nagy ismerője, ezért csak azt tudom elmondani, hogy mi tetszett, és mi nem.
Az előadás során megjelentek a társaulatra jellemző kontrasztok, a színpad sötét, fekete, a szereplők pedig fehérbe vannak öltözve. Azonban, ahogy szeretnének mínél beljebb jutni, annál inkább veszik fel a sötét színt, ezzel szemben pedig maga a hely, ahova bejutottak lesz világosabb. Kicsit állatfarmos érzésem volt.
A darab első felében nem volt semmilyen hang, zene, zörej, kivéve a táncosok lélegzése, zihálása, ami nekem egy kicsit hiányzott. Viszont, amikor megszólalt a zene nagyobb dinamikát hozott az előadásba, a táncba.
Meg kell említenem még a árnyék-fény játékot is. Itt is, mint más egyéb előadásuk során, nagy szerepet játszottak, és nagyon sokat adtak hozzá a darabhoz. Ahogy a fények váltakoztak szinte az egész színpad átalakult, megnőtt, összement.
A táncoslányok szépen mozogtak, látszott rajtuk, hogy nem kevés munka van mögöttük. Erőteljes, mégis nyúlánk mozdulatok magukra szegeszték a tekintetet. Aki már próbált másokkal együtt mozogni tudja, hogy nem olyan könnyű feladat.
Rövid technikai szünetet követően színpadra léptek a kicsik, hogy előadják Twist Olivér történetét. Táncos, zenés darabot láthattunk megszakítva párbeszédekkel és egy mesélővel, aki a történet fonalát görgette tovább.
Szereplők között voltak egészen fiatalok, és kicsit idősebb gyerekek is. Jó volt őket a színpadon látni, ahogy a néha elég komoly koreográfiát előadták. Bár szerintem a cukiságfaktor még erősebb volt.
Sajnos, mivel gyerekekről van szó, a tér pedig elég nagy volt nem mindig lehetett érteni, amit mondtak, de más negatívumot nem tudok mondani.
Érdemes megnézni.