Betekintést kaphattunk tegnap abba, hogy milyen is a Hold völgye, vagy milyennek képzelik el. Egressy Zoltán Valle Della Luna című novelláját Harsányi Attila állította színpadra, a premier előadás pedig a Bakelit MAC-ban kapott helyet.
A darab előkészületei, megszületése elég viszontagságos körülmények között valósultak meg. Többek között az eredeti szereplők visszamondták szerepeiket, emellett pedig a bemutató időpontja is korábbra került a tervezettnél.
Mindezek a körülmények nem látszódtak meg magán az előadáson. Rendezői koncepció, hogy az egész darabnak színészestül, díszletestül, mindennel együtt be kell férnie egy autóba, így egy elég lecsupaszított szinpadképet kaptunk, ezen felül a spontenitás is helyet kapott a díszletek kialakításánál a hely sajátosságait kihasználva. Azonban a darab nem is igényelte meg, vagy ha mégis, akkor azt a színészi játék teljes mértékben feledtetni tudta.
A történetet a két szereplő - Varga Andrea, Lukács Gábor - párbeszédeiből, illetve monolgjaiból ismerhetjük meg. Bár maga a sztori nem egy nagyon bonyolult, összetett esemény képét mutatja. Lényegében egy szerelmes történet. Ennek ellenére mégsem lehetünk benne biztosak, hogy ki, kicsoda, ki valódi, ki az, aki csak kitalált szereplő, mi igaz, és mi az, ami csak kitalált. Ez a fajta bizonytalanság számomra valamiféle kafkai hangulatot árasztott.
A színpadi kép erre rá is erősít, mert elég szélesen, elnyújtva jelennek meg a szereplők, egymástól elválasztva két oldalt. Nem is nagyon lehet tudni az elején, hogy egymással beszélnek, egyáltalán egy helyen vannak-e. Ez a folyamatos sejtelmesség, bizonytalanság végig jelen van az előadás során, és a végén se lehetünk teljesen biztosak abban, hogy mi is történt.
Ez a széthúzott megoldás a darab elején egy kicsit zavaró volt, főleg az első sorból, mert nem tudtam befogni az egész teret, és csak egy-egy darabjára tudtam koncentrálni.
Társulat:
Lukács Gábor (Miskolci Nemzeti Színház művésze)
Varga Andrea (Miskolci Nemzeti Színház művésze)
rendező: Harsányi Attila
dramaturg: Selmeczi Bea
