Ha ezidáig volt is fikarcnyi kétség a szavazatommal kapcsolatban, akkor a közelmúlt eseményei jelentős mértékben igazolták döntésem helyességét.
A bal oldal nem kicsit van válságban. Nem csak ott hibádzik az egész, hogy valamirevaló programjuk nincs, töketlenkednek, nem tudják megszólítani a táborukat, de lassan kedzdenek erkölcsileg is halottá válni.
Mesterházy Attila mondta volt, hogy reméli Orbán Viktor elismeri a vereséget, ennek ellenére elfelejtett gratulálni politikai ellenfelének.
Úgy néz ki, hogy hiába tekinünk balra, itt se tudjuk észrevenni a hibáinkat, és tanulni belőle. Az első orbán kormány jelentős mértékben bírálva volt amiatt, hogy az országot megosztja, ketté választja. Úgy látom, hogy most a bal oldalon is ugyanez a tendencia van érvényben. Vagy velünk vagy, vagy ellenünk. Még az elvileg saját oldalukon állók véleményével se tudnak mit kezdeni, ha az nem a szó szerint betanított szöveg. Tegyük hozzá elég fura értelmezése egy magát liberálisnak definiáló oldalnak.
Ez a harc lesz a végső, több értelemben is. A Fidesz áltlal vívott szabadságharcot is nagy vehemenciával bírálja a kedves szocialista oldal, de közben nem veszi észre, hogy nagyjából ugyanazt csinálja. Mindenki más hülye, bezzeg mi. A választások, és minden egyéb dolog nem miattunk bukott el, hanem -tetszés szerint behelyettesíthető szöveg -.
Nem tudunk felmutatni ötleteket, programot, megoldást, nem vesszük figyelembe a létező problémákat. Lehet a másikra mutogatni, hogy amit ő akar csinálni az rossz, de legalább van terve.
Mártír mellkas verésre nincs szükség, esetleg az oviban. Mondjuk erre ok is van, nem kaptam meg a labdát, pedig nagyon akartam Viktor már úgy is négy éve játszik vele.