Nem reprezentatív, és nem is felmérés szerinte, hanem csak a fejemből előugró ötlet, vélemény szerint a mai napot elég sokan várhatják, hogy az évben végre egyszer boldogok lehessenek.
A boldogságot nem is biztos, hogy olyan könnyű meghatározni, és egészen biztos, hogy nagyon, nagyon sokan próbát tettek már vele.
Nálam a következő egyszerű leírás közelít a boldogság fogalmához: mindenféle, fajta ok nélkül jól érezni magunkat a bőrünkben.
Az előző kis leírásomból kitűnik, hogy az egészhez nem is kell sok dolog, csak mi magunk. A probléma viszont ott kezdődik, hogy sokan nem tudnak magukkal mit kezdeni, nincsenek jó viszonyban, és mindenféle külső dologgal szeretnék korrigálni a kialakult viszonyt.
Ehelyett inkább örülnünk kéne, annak amink van, békét kötni belső énünkkel, és nem lényegében felesleges dolgok után vágyakozni. Néhány ember szemében ez kvázi egyenló azzal, hogy megrekedünk egy szinten, nem kell több, más, elfogadjuk a sorsunkat legyen az bármi. Lényegében részeiben nem teljesen istentől távol álló gondolat, de abban nem vagyok biztos, hogy anyagi javak birtoklásával jobban fogjuk magunkat érezni.
Ha okod van valamire, akkor az ok előbb, vagy útobb, de meg fog szünni, és akkor majd ott állsz tágra zárt szemekkel értetlenül: most miért?
Céljaink persze lehetnek, de fontos tudni mit szeretnék elérni, hogyan, és miért.
